Folyt.köv:
Tehát hosszas szenvedés után (még + 1 óra szenvedés következett, mert a placenta nem akart leválni-újra hasbatenyerelés és majdnem elvérzés, majd varrás) egyszercsak megjelent az ajtóban a párom egy kis csomaggal....és odaadott egy olyan, de olyan gyönyörű, formás kisbabát!!!! Azt hittem ennyi kínlódás után majd kapok egy vöröses-lilás, gyűrött, sírós babát, de nem.....ez a baba csodaszép volt és nyugodt! Sosem felejtem el, hogy ahogy néztem és könnyeztem, az tűnt fel először hogy az egyik szempillája sokkal hosszabb mint a többi:)
Annyian mondták már hogy milyen megható lesz az a pillanat ahogy nézed őt életed párjával az oldaladon...és hogy a fájdalom egy szempillantás alatt elmúlik, mintha elvágták volna...és tényleg........
És szép lassan jöttek a párom szülei, az öccse, a barátnőim....igazából a fáradtságtól már nem is emlékszem hogy mi volt,hogy volt, mikor vitték el a picit, kik voltak ott, csak azon járt az agyam hogy milyen fura hogy ez a kisember ugyanaz, aki a hasamban növekedett 9 hónapig....és hogy ANYA lettem, SZÜLŐK vagyunk és van egy KISFIÚNK!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése