Bölcsi - 3. hét

Hétfőn még ugyanúgy 9-re mentünk mint szoktunk. Aztán gyors búcsúzás után indultam is, majd fél 12-re mentem érte. Egyáltalán nem sír, már ugye múlt héten se sírt, nagyon kis ügyi. Szerintem tudomásul vette a bölcsit....
Kedden már reggelire mentünk, amikor bement a szobába a többiek akkor kezdték a reggelit, és szólt neki Csilla néni hogy menjen ő is, de Ádi azt mondta hogy majd később eszik:))) Hát sajnos itt nem lehet "majd később"enni...Aztán csak leült és evett pár falatot, igaz hogy elkövettem azt a hibát hogy a kocsiban is evett egy túrórudit, de ebből tanultam és másnap már nem adtam neki semmit.
A hét többi napján is már reggelire mentünk, és vittem az ágyneműjét is, mert aznapra beszéltük meg hogy először ott alszik. Délre kellett mennem be, de pár percet késtem. Mikor kijött Gabi néni a legnagyobb csodálkozásomra közölte, hogy már alszik!!!! Úgy néztem....alig hittem el.....biztos voltam benne hogy nem fog aludni! Állítólag kicsit sírdogált, de mondták neki hogy feküdjön le aludni, mert már a többi gyerek is alszik, és úgy látszik ez hatott, meg az hogy aludhat a Peti mellett. Belestem, ez a kép fogadott:




Olyan büszkék voltunk rá!!!!!
G. néni mesélte hogy kb. 45 perc után felébredt, de mondta neki hogy még aludjon mert mindenki alszik, és vissza is aludt! Tartotta a szokásos másfél órás alvását, végül fél 2-kor ébredt fel.
A pénteki nap is ugyanígy telt, azzal a különbséggel, hogy már kint az udvaron elkezdett sírni hogy ő bizony nem akar ott aludni majd jön érte anya:( Aztán ebéd közben is elkezdte, pár falatot evett ezért csak, mert nem akarták hogy félrenyeljen és elvették előle......ez mondjuk nem annyira szimpi nekem, kicsit olyan büntetés szaga van, hogy ha sírsz akkor nem kapsz enni???? Nem tudom......végülis abban is van igazság hogy sírás közben meg félrenyel......
Pedig eleve a péntek reggel úgy indult hogy kőrözött volt a reggeli, amit Ádi eddig csak egyszer evett, akkor se ízlett neki. De mondta Csilla néni hogy van egy pár gyerek aki jól reggelizik, Ádi az egyik. Akkor ezek szerint mégse marad éhen:)) Mindenesetre amikor jövünk haza, még felmegyünk a mamáékhoz, ott is eszik, aztán itthon is egy csomót, mintha tényleg nem evett volna egész nap...
Holnap viszont már korán kelünk, mert megyek dolgozni, és be kell érnem fél 8-ra. Mivel elég rossz itt a közlekedés reggelente, kb. fél 7 körül, legkésőbb háromnegyedkor el kell indulnunk. (egyébként 10-15 perces az út)
Majd kitapasztaljuk hogy érünk be, illetve most hogy korábban ér be, és csak 8-kor van a reggeli, még jó lenne ha útközben enne vmit. Amióta megszületett állandóan az a parám hogy éhen marad szegény gyerek:)))))

Bölcsi - 2. hét

Ez még a múlt hét, csak állandó csúszásban vagyok.....

Sajnos múlt héten kimaradtunk a bölcsiből:( Szerencsére csak 3 napot, először úgy volt hogy egy egész hétig nem tudunk menni....
Múlt hét péntek reggel kezdődött ugye a hasmenése és egyszerűen nem akart elmúlni......Nem sokszor kakilt, kb. naponta 4-5-ször, de akkor hígat és mindig mondta előtte hogy fáj a pocija. Szegénykét úgy sajnáltam amikor éjszaka is erre kelt fel, és szólt hogy "anya segíts, nagyon fáj a pocakom, kakilni kell":((
Úgyhogy a hétfő reggelt az orvosnál kezdtük, sajnos csak a helyettesítő dr.nő volt, aki egy igazi mufurc, kedvetlen, kérdésre nem válaszoló nő, nem nagyon értem az ilyen minek megy el gyerekorvosnak...Sok újat nem tudott mondani, Normaflore-t mondott meg Smecta hasfogó port, illetve hogy ne keserű teát adjak neki, hanem fekete (!) teát.....vagy gyümölcsöset. Hát fekete teát biztos nem adok Ádinak mert akkor egész nap pörög, még én se tudok aludni, ha azt iszom egész nap! Szint erőszakkal lenyomta a nyelvét a fém spatulával, aztán már adta is az igazolást hogy szerdán mehet a bölcsibe, mert ez csak 3 napos hasmenés. Még jó hogy pénteken kezdődött, az hétfőre már a 4. nap, de mindegy.....
Aztán amikor másnap már mintha vért is láttam volna a biliben,és még mindig nem múlt az egyébként 3 napos (haha) hasmenés, nagyon megijedtem és hívtam telefonon a mi (nagyon aranyos) doktornőnket. Ő azt mondta hogy a héten már ne vigyem bölcsibe, és inkább Lactívot adjak neki, ne Normaflore-t, és ne teát, hanem Kubut, kéééész voltam hogy egy betegségre két doki kétfélét javasol.....De mindegy volt, mentem a gyógyszertárba, csak múljon már el!!!!!
Aztán kedd estére csodák csodájára mintha elvágták volna, akkor csak 2-szer kakilt és az esti már egész "formás" volt:)))
Szerda reggel meg pláne jó:)) Azért még visszamentünk a rendelésre, szerencsére most a mi dr.nőnk volt, aki ég és föld a másikhoz képest, össze-vissza dögönyözte Ádit (mindig kész van tőle hogy milyen cuki és szép gyerek) érdekes, ő meg tudta úgy nézni a torkát, hogy csak lámpával világított bele....mondta hogy ennek a gyereknek már kutya baja, mehet holnap bölcsibe, csak ne egyen tejterméket, szóljak a bölcsiben is.
Úgyhogy hogy ne maradjon ki a beszoktatásból egy egész hét, másnap már mentünk is. Féltem hogy így előlről kezdődik majd ez egész beszoktatás-sírás, főleg hogy a telefonban a vezető azt mondta hogy innentől inkább még 2 hetet számoljak rá a beszoktatásra, ne egyet.....
Csütörtökön is 9-re mentünk mint előző héten, kint voltak megint az udvaron és gyors búcsú után már mentem is. És nem volt sírás, egy pici se!!!!!!!!!!! Éljen!!!!!!!!!!!
Ebéd utánra mentem érte, jó gyerek volt, nem sírt, nem keresett, "csak" meg kell tanulnia hogy osztozkodni kell a játékokon. Azaz irigy a gyerek??? :))) Hát istenem, majd megtanulja, elvégre itthon azt szokta meg hogy minden az övé.
Pénteken is ugyanúgy 9-re mentünk, egyáltalán nem sírt a búcsúnál, utána sem, és mi az apukájával nagyon büszkék vagyunk rá hogy ilyen ügyes-okos-nagyfiúnk van!!!!
Most nem mentek ki az udvarra, mert nagyon fújt a szél, hanem bent maradtak a szobában, aminek Ádi nagyon örült, mert eddig nem volt csak pár percet a szobában, így legalább az összes benti játékot kipróbálhatta.
Szóval pár nap kimaradással ugyan, de megvolt a 2. bölcsis hét is, sírás és betegségek nélkül zártuk a hetet!!!!!
(Csak el ne kiabáljam)

Az első hét a bölcsiben

Hát ennek is eljött az ideje.......olyan mintha csak pár hónapja lett volna amikor arról írtam hogy Ádika megszületett, aztán felült, felállt, elindult....és mégis eltelt azóta 2 és fél év!!
Nem tudom melyikőnket viselte meg jobban ez a hét, de majd csak belerázódunk....
Ádinak már ugye nyár óta emlegetjük a bölcsit hogy milyen szuper lesz, alig várta hogy mehessen. Akkor még egyikőnk se sejtette hogy a hét vége felé ez már nem így lesz........

1.nap-hétfő:
9 órára mentünk, egy másik anyukával együtt, a kislányával, Bogikával együtt kezdtük a beszoktatást. Minden héten két új gyerek kezd. Már az összes gyerek az udvaron volt, kiderült hogy ilyenkor, ha jó idő van, mindig kint vannak kb. 11 óráig. Két csoport tartozik egy udvarhoz, az udvar elég nagy és sok játék van benne. Ádi egyből motorozni kezdett, aztán az alagútban mászkált, nagyon élvezte. Közben találkoztunk kis "barátnőjével" Jázminnal, akit pár hete ismertünk meg.
Ádi mondta Jázminnak hogy üljön bele a dömperbe, majd ő tolja, de a kislány nem akarta, így Ádi ült bele, és Jázmin tolta:)) Nagyon cukik voltak:


Egyébként nagyon barátkozós volt a többi gyerekkel (mint mindig), először mondani kellett neki hogy nyugodtan kérdezze meg mástól hogy hogy hívják, mi a jele, aztán később már magától is ment és társalogtak. Nagyon komoly:)) És megbeszélték hogy ki csúszik először a csúszdán:)))
A tízórai gyümölcslét egyből elfogadta Csilla nénitől és itta. Úgy láttam már mindegyik gyerek ügyesen iszik pohárból.
Kicsit még körbenézett a szobában is, kipróbáltuk a kis wc-t, mosdót, megkerestük a jele alatti kis törölközőt, nagyon tetszett neki minden. Aztán 10 órakor mondta Gabi néni hogy mehetünk, és holnap ugyanígy 9-re menjünk, de akkor már 11-ig maradunk. Ádi természetesen alig akart hazajönni........

2. nap-kedd:
9-re mentünk, ahogy megbeszéltük, megint az udvarra. nagyon rosszul ébredt, háromnegyed 7-kor sírva, rossz kedve volt.
Ráadásul 10 után mondta G. néni hogy akkor mi menjünk ki. Abszolút felkészületlenül ért a dolog, szó sem volt arról hogy már 2. napon ki kell menni. Azt hittem csak 10-15 percig leszünk kint, ezért hirtelen azt mondtam Ádinak hogy mindjárt jövök, kimegyek pisilni, ő meg addig játsszon a többi gyerekkel. Megértette, nem volt sírás. Kb. 10 perc után hallom az öltözőből hogy valaki nagyon ordít, kinyitom az ajtót, erre hallom hogy Ádi az........nagyon durván összeszorult a gyomrom, szívem szerint már mentem volna vissza, de mondták a gondozók hogy majd ők szólnak hogy mikor mehetünk. Közben a dadusunk, Irénke jött és folyamatosan közvetített hogy Ádi épp mit csinál, mondta hogy csak hiszti az egész, mert egy csepp könny se jött ki a szeméből. Hallottam hogy ordította hogy anya hol van, anyát akarom.......még hogy nincs időérzékük.........konkréten pont egy pisilésnyi idő után kezdett el keresni hogy mégis hol vagyok......de ha már tegnap mondták volna hogy ma ki kell menni, akkor időben el kezdtem volna felkészíteni........
Nem tudom meddig hisztizhetett, talán 10 percig, számomra egy örökkévalóságnak tűnt.....
És csak 11-kor hozták ki, de úúúúúgy örült nekem!!! És én még jobban, majdnem elsírtam magam:)) Mondta G. néni hogy a hiszti után már jól elvolt, játszott a többiekkel.

3. nap-szerda:
Az előző napból tanulva már kedd du. elkezdtem neki mondogatni, hogy majd anya holnap elmegy egy kicsit a doktornénihez. Nem akartam még egyből bedobni a dolgozni mentem verziót.
9-re mentünk, vittünk be almát, már egyből újságolta mindenkinek hogy "hoztam almát":))
Szinte egyből búcsúztam, nem volt sírás és én nagyon büszke voltam rá, meg magamra is hogy "felkészítettem" a gyereket. 11-re mentem érte, mondták hogy minden oké volt, jól elvolt, nem sírt, játszott a többiekkel. Szólt ha pisilni kellett, ennek is nagyon örültem, mert hallottam már olyanról hogy nem mert szólni az új közegben a gyerek és annyi lett a szobatisztaságnak. De azért sejtettem hogy Ádi nem az a nem merek szólni típus:))
Viszont egy elvem egyből dugába is dőlt, mert nem akartam hogy az legyen hogy mindig viszek neki vmit és első kérdése az legyen hogy "mit hoztál anya?" de olyan aranyos volt amikor búcsúzkodtunk és kérte hogy hozzak neki egy szívószálas üdítőt, hát istenem, belementem:)) Ennyi simán belefér, azért játékot biztos nem fogok neki mindennap venni.
Mikor mentem érte, úgy örült, ölelte át a nyakamat és persze egyből kérdezte: "mit hoztál nekem anya?":)))))

4. nap-csütörtök:
Ismét 9-re mentünk, megint mondogattam neki hogy megint el kell mennem egy kicsit mert dolgom van, de sietek vissza érte, ahogy tegnap is, de már a bölcsi felé a lépcsőn elkezdte a sírást hogy ne menjek. Beértünk az udvarra, elkezdtem búcsúzkodni tőle, de nem nagyon ment mert sírt és kérte hogy "még egy cseppet" maradjak. Közben én is elsírtam magam, de gyorsan beszaladtam a szobába zsepiért hogy ne lássa. Az volt a baj, hogy most nem a hiszti-sírás volt hanem tényleg az a szívbe markoló........Próbáltam vele egyezkedni, szerintem ha rajtam múlt volna, akkor délig egyezkedek vele:) G. néni mondta hogy akkor most kéne határozottan kimenni. Én mentem is, de ahogy hallottam hogy sír a kis Drágám, én is elkezdtem, persze ezt már ő nem láthatta mert ugye háttal voltam neki ahogy haladtam kifelé. Az öltözőben próbáltam összeszedni magam, és közben jött pont ki Csilla néni aki nevetve mondta hogy mit sírok mikor a fiam már rég nem is sír, sőt ahogy kiléptem az ajtón, már nem sírt. Mert ez az egész csak nekem szól és higgyem el, hogy jobb ez így hogy az elején sír, és különben is az a dolguk a gyerekeknek hogy sírjanak az anyjuk után, ez tök természetes. Én örültem neki hogy a kisfiam úgy "működik" ahogy a könyvben le van írva, de közben rohadt szar érzés volt úgy otthagyni hogy azt kellett mondanom hogy dolgom van, és konkrétan semmi dolgom nincs........
A köztes időben még anyósoméknak kicsit sírdogáltam emiatt, és ma már fél 12-re mentem érte, mert ott is ebédelt!
Sajnos nem nézhettük meg a másik anyukával hogy hogyan zajlik az ebédelés, mert menet közben kitalálták hogy csak megzavarnánk a többi gyereket és a mieink se ennének úgy, ezért csak elmondás után tudtam meg hogy Ádi sokat evett (még szép!), paradicsomos káposzta volt sült csirkemellel, és utána még barackot is evett!
Persze utána a mamáéknál már azt mondta hogy keveset evett és még benyomott egy pudingot aztán itthon még levest is evett.
Nagyon nehezen aludt el, sőt mondhatni amióta bölcsibe jár, nyugtalanok az alvásai, de állítólag ez is tök normális. Oké, de én akkor se örülök neki........Szóval kezdtem egyre borúsabban látni ezt ez egész bölcsibe járást....
Olyanokon kattogtam!! Leírom, hátha akkor rájövök hogy mindegyik hülyeség:)) Vagy mégse?:)
-"szegény" gyerek csak vizet fog kapni, ha szomjas, itthon azt meg se issza
-ha tízóraira nem eszi meg a gyümölcsöt, ebédre már éhen fog halni, mert itthon mindig van más opció is ha nem kéri a gyümölcsöt
-ha majd ott alszik, milyen kényelmetlen lesz neki az a nem is tudom minek nevezzem kis vékony műa. szar "ágy"
-nincs mese elalvás előtt (de miért nincs???? állítólag zavarná azokat a gyerekeket akik már aludnának..........no komment)
-ha vki előbb ébred az csendben ül az ágyában és megvárja a csendes pihenő végét...(12.00-14.30-ig- Ádi sose fog ennyit aludni, és ő meg a csendben ülés)
-8 gyerekből 8-nak nagyon durván folyik az orra!! Így hiába tömöm kétféle immunerősítővel meg multivitaminnal, C-vitaminnal, gyümölcsökkel....és ugyanabba a zsepibe törlik meg mindegyik gyerek orrát! Vagyis van egy pár használt zsepi a gondozók zsebében, és gondolom amelyiket érik, azzal törlik meg a gyerekek orrát (megint no komment)
-egyszóval zavar ez az egész bölcsi dolog:))
És itt elgondolkodtam azon hogy mennyire mondogatják hogy kevés a gyerek MO-n, felajánlják a szocpolt, amit rajtunk kívül gondolom még nagyon sokan felvettek, szülsz egy-két gyereket, aztán 2 év után amikor lejár a gyed, akkor elgondolkozik az ember hogy talán vissza kellene menni dolgozni,(ha van hova) mert a 25 ezres gyesből nem sokra lehet menni, főleg így hogy 400 Ft a benzin és a CHF az egekben van..........na de ne politizáljak, elvégre ez a blog nem erről szól.........
De elgondolkoztam azon hogy kell ez nekünk???? Aztán mindig nyugtatom magam, meg mások is engem, hogy kell ez Ádinak, megszokja és tök jó lesz neki, nekem meg mennem kell vissza dolgozni, mert így nem lesz tetőterünk:((

5. nap-péntek:
Egész éjszaka nagyon nyugtalanul aludt Ádika, többször felébredt, mondta 2-szer hogy kakilnia kell (amit eddig éjjel még sose csinált), de nem kakilt. Aztán öltözködés közben már itthon sírt hogy ő nem akar bölcsibe menni......próbáltam poénosra és persze nagyon határozottra venni hogy milyen csudaklassz lesz neki, még apát is felhívtuk telefonon hogy ő is győzködje, megígért neki mindent:)) (utána bevallotta nekem hogy majdnem ő is elsírta utána magát ahogy hallotta hogy Ádi sír)
Aztán indulás előtt pár perccel szólt hogy kakilnia kell és akkor láttam hogy hasmenése van, mert becsúszott neki a bugyiba:( És nagyon fura szaga is volt......Azért bementünk a bölcsibe, mondta Cs. néninek hogy mi a szitu és majd figyeljék. Most gyorsan elköszöntem és kimenekültem, mert cikinek lett volna ha ma is bőgni látnak:)) Azért a szobából kukkoltam és láttam hogy tényleg ahogy beértem a szobába, Ádi már nem is sírt....A kis rafkós!:))
Azért a kocsiban(amikor már más nem látta) sírtam egy sort Dórinak hogy milyen szarul érzem magam emiatt az egész bölcsi-dolog miatt, de jóformán egész nap többször el tudtam volna sírni magam emiatt.....nem gondoltam volna hogy ez engem is így meg fog viselni.....
Megint ott ebédelt, megint kukkoltam, most a kulcslyukon át, láttam hogy ő meg Bogika külön asztalnál ülnek, úgy látszik az újakat külön ültetik. Szépen evett, aztán mondta hogy ő már nem kér többet, mondta G. néni hogy csak egy kis krumplit evett husival meg almát, volt kakilni, de csak pár csepp jött ki, igaz az hasmenéses volt. Annyi sírás volt csak, amíg ki nem értem az ajtóhoz, utána szépen játszott, vagyis annyira nem szépen, mert már itt is bemutatta hogy karambolozik motorral. "De jó":))
Még aznap 2-szer kakilt, de hígat. Sejtettem hogy ez nem egy egyszerű gyomorrontás lesz, hanem vírus mert van most vmi ilyen fosós-hányós vírus, és szerdán itt volt a kis barátja Ádinak és ő hányt, és lehet neki már az volt, és elég sokat játszottak együtt a fiúk.
Aztán péntekről szombatra virradóra mi Janival is nagyon szarul lettünk, Jani többször volt a wc-n, alul is felül is jött ki aminek jönnie kell:( én is alig aludtam éjjel, egész végig nagyon durva hányingerem volt, másnap pedig ez folytatódott azzal hogy alig volt erőm felkelni, szédültem, minden bajom volt. Ádi tök jól volt, annyi volt csak hogy amikor kakilnia kellett mindig mondta hogy fáj a pocakja, majd a popója, és hígat kakilt. Diétás menü volt aznap mindannyiónknak.
Vasárnap már jól voltunk, Ádi pláne, segített építeni a fiúknak a kis faházat a kertben, annyi volt hogy amikor kakilt, akkor hígat, de csak 3-szor. Egész nap azon agyaltam hogy vigyem-e így a bölcsibe, mert tudtam hogyha most sok nap kimarad, akkor megint kezdődik elölről a beszoktatás, és visszafelé haladunk, nem előre, és én már nem akarok több sírást emiatt hallani (ez persze tök önzőség a részemről ,de speciel pont így érzem)
Viszont mivel még este is híg volt a kakija, úgy döntöttem nem viszem holnap, elmegyünk viszont a doktornénihez, kíváncsi vagyok tud-e újat mondani a diétán és a Normaflore-on kívül.....