2010. május 29., szombat

Pörkölt evő bajnok:)))


Imádja a pörköltet, és persze egyedül akarja enni. Íme a végeredmény:




Jön-megy, kutyázik

Lola kutya mindig csak a rácson túlról haverkodik Ádival, de most beengedtem. Nézzétek csak, hogy örül Ádi, amikor meglátja hogy bent van:)) Egyébként még mindig olyan fura, hogy kétlábon jön-megy, intézkedik, pakol, közben tapsizik:)) Imádom!

2010. május 27., csütörtök

Első találkozás a Balatonnal










Pünkösd vasárnap lementünk Siófokra, mert akkor volt az évad nyitó fesztivál, sok programmal, és ebben a szép időben mindenképp el szerettünk volna menni vhova csavarogni.
Pont alvásidőben mentünk, de Ádi az istenért se akart elaludni, pedig máskor hamar elnyomja az álom a kocsiban. Természetesen akkor aludt el, amikor már mentem le az autópályáról Siófokra...Még kicsit kocsikáztunk a belvárosban, majd fél óra múlva magától megébredt, mintha tudná hogy most neki kelni kell, mert fontos nézelődni való van:) Szerintem külön radarja van beállítva arra, hogy tudja mikor programozunk. Sétáltunk egy nagyot, lementünk a kikötőhöz, meg a partra, ettünk-ittünk, pónilovakat néztünk, játszótereztünk, egyszóval jól éreztük magunkat.Persze arra kellett már menni amerre ő szerette volna, a babakocsiban csak vergődött. Hazafelé szintén az utolsó 20 percben aludt el, de ahhoz képest nagyon jól bírta az egész napot.

2010. május 19., szerda

Ádika egyedül jár!

Régóta vártam már hogy ezt a bejegyzést megírhassam:))
De megfogadtam, hogy csak akkor írok erről, ha magától, csak úgy, kérés nélkül elindul a lakás egyik pontjából a másikba. És ez tegnap megtörtént!!!!!!!
Hónapok óta bőszen gyakoroltuk a járást, először két kézzel vezetve, aztán elég volt már csak az egyik kezét fogni, sőt pár nap után úgy gondoltam (meg mindenki más is aki vezette így) hogy tudna ő egyedül menni, csak még fél, nincs meg a biztonságérzete. Aztán már az is ment hetek óta hogyha hívtam, akkor pár lépéssel odatotyogott hozzám. Majd ez a táv fokozatosan nőtt, egyre ügyesebben lépegetett olyan édes fejjel, hogy "ugye milyen ügyes vagyok, Anya?"
Tegnap már kint is sétáltunk a murvakövön így egy egész hosszú távot, a mi házunktól a legelsőig és vissza sétáltunk, minimális kézfogással.
Aztán hogy így felbátorodott,csak arra lettem figyelmes, hogy a szobaajtóból odasétált hozzám, minden kérés nélkül. Majd be a fürdőszobába. Majd a másikba:)) Nem győztem tapsolni és éljenezni, hogy milyen ügyes:))))
Közben megfejtettük a titkot, hogy vasárnap, a vendégségben, egy számára vadidegen helyen miért is sétált egyedül ide-oda, itthon meg miért nem. Szóval ennek valószínűleg a csúszós kő az oka, ami itt a nappali-konyha részen van nálunk (csúszásgátlós zokni ide vagy oda), és szinte ott vagyunk a legtöbbet. De azóta egyre bátrabb, egyre ügyesebb, lelkesen gyakorol:))))
Remélem megússzuk komolyabb esések-sérülések nélkül!!!!
Közben az a fránya felső kisörlő még mindig nem bújt ki, nagyon meg van duzzadva és feketés-lilás színű, a frász jött rám amikor megláttam, de a gyermek fogorvos szerint aggodalomra semmi ok,ne rohanjak vele a fogászatra, valamelyik gyereknek így jön a foga. Hát jó lenne ha kibújna már végre, mert volt egy pár rossz éjszakánk emiatt, és újra előkerült a jó öreg Chamomilla is, az szerencsére kicsit jobbá tette az éjszakánkat. De a mai hiszti közben (ami azért volt mert kivettem fél óra pancsolás után a kádból) észrevettem hogy a bal oldali alsó kisörlője is jön, az is meg van duzzadva. Nagyon sajnálom szegénykét, nagyon rossz lehet: jobb fent, bal lent, áááááá mikor lesz ennek a fogzásnak már vége...
De szerencsére napközben észre se lehet venni rajta hogy jön a foga, mostanában nincsenek nagy hisztik, próbálom mindig elterelni a figyelmét mással, ha hisztizik.Azt hittem nehezebben fogja bírni hogy nem vagyunk annyit kint a levegőn a rossz idő miatt, de azt kell hogy mondjam, rosszabbra számítottam.
Remélem nem szóltam most el magam:))

2010. május 18., kedd

BENDI EMLÉKÉRE



“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”

(Marjorie Pizer)


Sajnos egy szomorú bejegyzést kell írnom.....tegnap örökre el kellett búcsúznunk Bendi kutyustól, sajnos már nagyon beteg volt, napok óta lábra se tudott állni. Meg kellett hoznunk azt a fájdalmas döntést, amit már régóta halogattam, hogy elvisszük és elaltatjuk. A kezeim között ment el.......Azóta a szívünkben él tovább. Örülünk, hogy Ő volt, és része lehetett az életünknek és mi is az Övének!


“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

2010. május 10., hétfő

13 hónapos státusz




Ma voltunk a védőnél a 13 hónapos státuszon:
Ádika súlya: 11600 gr (csak 200 grot hízott egy hónap alatt, pedig sokat eszik, viszont le is mozogja.)
Magassága: 81 cm (1 cm-t nőtt)
Kaptam pár hasznos tanácsot hogy hogyan kezeljem a hisztiket, hááááát nem biztos hogy élesben tudom őket hasznosítani.....
Mindenesetre mostanában egész jó fiú, vagy csak én szoktam meg hogy ha nem az van amit őúrasága szeretne akkor hiszti van?:))))))))))
Viszont a foga mostmár tuti hogy jön, kicsit megijedtem hogy mi is lehet az, mert a felső 4 foga mellett a hatos foga helyén egy nagy lila dudor van, nem fehér hanem lila......valószínű egy eret nyomhat, de szegénykét több mint egy hete kínozza, éjjel kb.3-szor-4-szer kelünk, de van hogy csak egyszer, az a fránya fog mikor bújik ki már végre???? És még hol a többi.........
Olyan ügyesen lépeget már, legalább 10 lépést is elmegy egyedül, ma többször is bemutatta ezt, de egyenlőre úgy érzi magát biztonságban ha fogom a kezét, mindig húz magával, vagy akit éppen elér. Kifigyeltem azt, hogy ha a háta mögött vagyok és az első pár lépésnél fogom a hátát, és utána elengedem, akkor simán megy egyedül is. Hát lassan csak belejön!

Babák a Kopaszin


2009. április 30-án újra összejöttünk egy babás talákozóra a fórumos barátnőimmel.
A Kopaszi gáton találkoztunk, csodaszép, napsütéses idő volt.
Sajnos egy kisebb malőrrel indult a tali, mert valahogy kiesett az új babakocsi kereke a csomagtartóban, amit először észre se vettem. Legalább 5 percig pakolásztam bele, már Ádi is benne ült, amikor egyszer csak felborult. Szerencsére Ádika nem ütötte meg magát, az ijedtség nagyobb volt. (főleg az én részemről, hogy egyszer csak borul a babakocsi Ádival) Kiderült hogy valahogy benyomódott a keréknél az egyik pöcök, és így lejött a kerék, amit aztán egy pattintással vissza lehetett rakni.
Amíg vártuk a többiekkel, Ádi ismerkedett Gabi iker lányaival: Bogikával és Encikével, kunyizott Marci banánjából, majd kisebb vita kerekedett Bálint és Ádi közt a homokozó lapátért:))
Elsétáltunk a játszó melletti tisztásra, ott aztán szabadon jöhettek-mehettek a babák, ki kétlábon, ki még négykézláb.
Ádim jellemző módon ott kakkantott be úúúgy, hogy még a nyaka is kakás volt, pedig itthon is gyártott egy adagot indulás előtt:) Még szerencse hogy vittem váltó ruhát!
Réka barátnőmet egyből puszizta, sőőt még a pólójába is bekukkantott hogy "minden" a helyén van-e:))
Később beültünk a kávézóba és mivel a töki pompos csak nagyon sokára készült el, így az öcsém húslevest küldött sok répával, husival. De addigra már annyi mindent evett Ádi, hogy végülis csak pár falatot evett a levesből. Roberta barátném mellett foglalt helyet az etetőszékben, és teljesen rá volt kattanva a copfjára, simizte a saját arcát vele, meg húzogatta neki:))
Végül csak 2-kor indultunk haza, 2 órával a szokásos alvása helyett, a kocsiban kb. 1 mp alatt elaludt, de a többi babát se kellett sokáig noszogatni hogy aludjon.
Egyszóval nagyon szuperul sikerült a találkozó, remélem nemsokára megismételjük!

Érkezés után, Bogika az ölemben

Réka&Noémi (mekkorát nőtt a mi kis menyasszonyunk, ugye???)

A 3 fiú (Kristóf, Marci és Ádi) Noémi és a labda ellen:
Kristóf és Ádi tanulmányozza a szitát:
Az ikrek (Bogi és Enci), illetve Bálint és Kristóf:
Noémi és Marci:
Az én Nagyfiam!!!!
Volt persze nyafi is

Ment a homokozás ezerrel! Az ikrek Pannával:
Kristóf, kérsz babapiskótát?
Bálint, Noémi, Bogika és Ádi:
A mindig nagyon cuki Panna:
Szerelem első látásra:)))

2010. május 5., szerda

Éljen a jó idő!!!

Hát jó régen nem írtam, de amióta ilyen szép idő van, szinte az egész napot kint töltjük.
Mostanság úgy alakul a napirendünk, hogy a reggeli kb. 6 órás kelés az változatlan, akkor iszik tápszert, majd visszaalszik a Pocok, úgy fél 9-9-ig. Akkor ha kicsit előbb kel, még lustálkodunk a nagyágyban, majd fél 10 fele tízóraizik vmi gyümölcsöt, majd irány ki! Vagy csak kimegyünk a kertbe homokozni, nyuszit etetni-simogatni, bóklászni, köveket a kutyák vizes táljába dobálni, vagy a kerti sütögetőbe dobálni a kavicsokat, vagy elsétálunk a boltba, Dunapartra, változó. A lényeg, hogy kint legyünk. Dél körül bejövünk (aminek persze hiszti a vége, mert nem szeretne bejönni) ebéd, majd alvás, úgy ált. 2 órát. Mostanában átálltunk az egy alvásra.
Alvás után ismét felkerekedünk, elmegyünk játszóra vagy ahova épp kedvünk tartja.
Közben a nagy csavargásban elmegyünk Apáért is a megállóig, majd vele folytatódik a kerti móka, általában 6 óráig vagyunk kint. Majd bejövünk (ismét nagy hiszti) vacsorázni. Mostanában nagyon bejövős a májkrémes kenyér, illetve a pörkölt. De azon kívül is szívesen megeszik bármit, szerencsére még mindig nagyon jó evő.
7 óra körül fürdünk, majd iszik kb.100 ml tápot ha kér, általában azt már csak elbohóckodja. Utána pedig alvás, ilyenkor sose kell altatni, kb. 1 perc múlva már alszik is. Az éjszakák többnyire csendben telnek, max 1-2-szer kel fel inni. Szóval így zajlik egy napunk........
Azért azt elmesélem hogy nem olyan rég lementünk a kis Dunához, és olyan hisztit csapott Ádika hogy tőlünk zengett a Dunapart:) Kiszúrta magának a vizet, és mindenáron bele akart menni, de nem engedtem, még a közelébe se, mert nagyon meredek a part, isten ments hogy belecsússzunk! Próbáltam elcsábítani más fele, de hajthatatlan volt, csak a víz érdekelte. Még fél óra múlva se felejtette el, hiába voltunk már teljesen más irányban.....nem felejtette el.
Napról-napra okosodik, sok mindent tud már utánozni, ha kérdezzük tőle "mit csinál az oroszlán, vagy a halacska, kiscica, hápikacsa, motor. Mindenre rázza a kis fejét hogy NEM, ez most nagyon bejövős neki. Egyre ügyesebben eljátszik a játékaival, de azért úgy a legjobb a játék, ha ott vagyok vele. Az építőkockáit egyre ügyesebben rakosgatja egymásra. Ezerrel pápázik mindenkinek, ja és be nem áll a szája, egész nap magyarázik azon az édes kis hangján, persze egy mukkot se értek MÉG belőle:))
Ha mondom hogy gyere, súgok vmit halkan, akkor jön és tartja a kis fülét:) Imádnivaló!
Mostanában is kis bújós, édes, de szerinte tök jó poén ha meghúzza a hajamat, vagy csipkedi az arcomat, vagy ütöget. Pelenkázás közben pedig néha úgy gyomorszájon rúg, hogy csak na! Próbálom erről nagyon gyorsan leszoktatni, de egyenlőre mintha a falnak beszélnék..... a védőnő szerint ez még nem tudatos, nem tudja hogy ezzel fájdalmat okoz, pusztán jó játék. Igyekszem leszoktatni róla, elmagyarázni hogy ezt nem szabad, mert nekem azért ez nem olyan jó játék, van ám a kis vasgyúróban erő!!
Nagyszerűen tud segíteni teregetni, tárgyakat eldugni, a zokniját mamuszát, kb. 1 percenként lehúzza és mezítláb csattog a kövön, amitől én frászt kapok:)
A járás még mindig nem 100%-os, viszont a napokban már nem akar mászni, hanem ahova menni akar, oda húzza azt, akit éppen ér, már elég csak egyik kezét fogni, szinte nem is kell, csak neki a biztonság hogy ott vagyunk, szóval haladunk.....lassan csak rájön hogy egyedül is elmehet
bárhova.
Hirtelen ennyi jutott eszembe így kora reggel, de biztos nem teljes a lista hogy miket csinál mostanában az én Nagy Fiam:)
Ja, és annyira de annyira látszik már most hogy egy igazi KOS, szó szerint ráillik ez amit a neten találtam a kos gyerekekről:
"A legkedvesebb játékai is csak ideig-óráig szórakoztatják, lelkesedése hamar alábbhagy. Éppen ezért célszerű olyan ajándékot vásárolni neki, amelyet nem sajnálunk, ha idejekorán a polcra, a megunt játékok közé kerül.

A kis Kos nagyon szeret mozogni, és remekül érzi magát a szabadban, ahol kedvére szaladgálhat, ám nem árt az óvatosság: jó, ha tudjuk, csemeténknek nem erőssége a fegyelem, és nagyon nehezen viseli a rendszabályokat. Puffog, duzzog, megsértődik a legjobb indulatú szülői figyelmeztetésen is - ha az épp a játék hevében éri. Az intelmeket sokszor meg sem hallja, és a büntetés lejárta után ugyanott folytatja a "tiltott" tevékenységét, ahol abbahagyta...mint aki meg sem hallotta, mit mondtak neki az imént.

A gyerekek között többnyire főnök. Nem kell külön biztatni arra, hogy a többieket irányítsa, megteszi magától is. Született vezető, aki akaratával és lelkesedésével nagy hatással van játszópajtásaira. Nem elveszett gyerek, így nem kell azon aggódnunk, hogy esetleg az erősebbek elnyomják vagy megfélemlítik. Ő az, aki mindig mindenhol hangot ad a véleményének - sokszor anélkül, hogy végig gondolná, mit is beszél."


Délutáni alvás utáni képek:





Focista-szerkóban:))

Motort szerel, egy villáskulcs van a kezében:



A kép csalóka, mert még mindig nem szeret motorozni:(