“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”
(Marjorie Pizer)
Sajnos egy szomorú bejegyzést kell írnom.....tegnap örökre el kellett búcsúznunk Bendi kutyustól, sajnos már nagyon beteg volt, napok óta lábra se tudott állni. Meg kellett hoznunk azt a fájdalmas döntést, amit már régóta halogattam, hogy elvisszük és elaltatjuk. A kezeim között ment el.......Azóta a szívünkben él tovább. Örülünk, hogy Ő volt, és része lehetett az életünknek és mi is az Övének!
“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése