A képen épp "vajúdok":) Persze az EDA jótékony hatása alatt... Na de kezdjük az elején.
Szóval április 8-án, a kiírt időpont hajnalán, 2-kor épp rosszat álmodtam.Nagyon rosszat....konkrétan azt hogy ömlik belőlem a vér, én állok és csak nézem.Erre felébredtem és éreztem hogy tényleg folyik vmi meleg belőlem. Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ez a magzatvíz. És bejött a legnagyobb félelmem, miszerint én nem szerettem volna úgy bemenni a kórházba, hogy magzatvíz elfolyással és nulla fájással, és ez folytatódott azzal hogy x óra szenvedés után császár....Ez végig futott az agyamon, de nem volt mit tenni, mert elmentem wc-re és a cucc csak folyt és folyt.....Közben felébredt Jani is, halálra rémült, mondani se kell, és én aki annyira rettegtem a szüléstől, hirtelen halálos nyugalom szállt meg. Sőt, még mondtam is neki hogy feküdjön vissza kicsit, mert ebből nagyon soká lesz baba és még megyek zuhanyozni, eszem pár falatot és írok a csajoknak a fórumra:) Persze hogy nem feküdt le, izgatottan jött-ment.....hajnali 3-kor riasztottuk a szomszédot, kb. háromnegyed 4-re értünk be a kórházba.
Megvizsgált az ügyeletes orvos, közölte hogy 4 cm-re ki vagyok tágulva.Király!! Gondoltam....azt hittem még nulla....
Átöltöztem, és elfoglaltuk a kék szülőszobát, felrakták a hasamra a ctg-t és vártunk.Közben elkezdett görcsölni a hasam és lassan reggel 7 óra lett, és megérkezett a dokim, illetve az a szülésznő, akit bár nem kértem külön fel, de titokban reménykedtem hogy ő lesz bent amikor szülök.
Sajnos kiderült, hogy az a 4 cm, az kb.1-2............de jó............kaptam beöntést, mert hogy az elősegíti a görcsöket.Mondták hogy legalább 10 percig tartsam bent, de nem ment csak 5-ig:))
Közben szép lassan telt az idő, Jani már minden ismerősnek elújságolta a nagy hírt hogy szülünk, a görcsök egyre erősödtek. Mondta a szülésznő hogy kapok edát-t de előtte várjunk meg egy-két erősebb fájást....Hát jöttek, de amikor én a falat kapartam volna, akkor mondták hogy ezek még nem is olyan "igazi" fájások.Köszi.....Közben a másik szobában egy nő annyira hangosan szenvedett hogy többször is kimentünk a folyósóra mert nem bírtam hallgatni, azt hittem nekem is ilyen durva lesz és kivoltam előre ettől idegileg....de a folyóson se volt jó....
Utólag visszgondolva azért büszke vagyok magamra és a Jani is mondta hogy ő is, hogy én, aki egy karcolástól máskor elbőgte magát, most egy hangos szavam se volt. A legerősebb fájásnál se kiabáltam úgy mint a szomszéd csaj, sőt, sehogy, halkan szenvedtem:) Közben bekötötték 10 óra körül az edát. Négyszer kaptam ezután még, szép lassan, de tágultam, mondták, max.2-re meglesz a baba! Háát..nem lett....mert nem illeszkedett be a feje.........és ekkor kezdődött, az amitől féltem, hogy ennyi szenvedés után császár......És már 3 óra volt...nem jött be a tipp hogy 2-re meglesz....Közben Kia nyugtatott hogy hiába van ma magánrendelése a város túlsó felén én ezzel ne törődjek, lemond mindenkit, csak velem foglalkozik.Annyira rendes!!!
Mondta hogy azért próbáljunk párat nyomni..És nyomtam, amikor a legerősebb volt a fájás (eda hatása már elmúlt) és én nyomtam de nem nagyon tudtam hogy kell.Mert akkor, ott, az ember nem tud úgy nyomni mintha kakilni kellene (nekem nem volt az a bizonyos "kakilni kell" érzés)
Szenvedtünk és lógott a levegőben a császár.....kivoltam.....Hozzáteszem, az én drága férjecském, aki végig azt mondta hogy nem lesz bent, ott volt végig mellettem, és esze ágában se volt kimenni:))
Tehát szétkapták az ágyat, doki mellém térdelt és ököllel, könyökkel nyomta ki belőlem a kis "beszorult fejűt":))Ez kb. 50 perc volt, mire kijött csak a feje annyira hogy a szülésznő meg tudja fogni.........Utána egy nyomásra, egy pillanat alatt kint volt a kis teste (persze, mert kihúzták) és 15.55-kor megszületett Kacziba Ádám János, 3600 gr-mal és 52 cm-rel!!!!!!!
A legviccesebb az volt (bár ezt utólag mesélte a párom) hogy a doki is annyira nyomta, hogy egy pillanatra leszédült az ágyról:)) Ja, és Jani is nyomta, ahogy fogta a fejemet:))
Örök életemben hálás leszek neki hogy mégis maradt mellettem, mert ezt egyedül nem tudtam volna végig csinálni, az biztos!!!
És az orvosnak , aki kb. 50-szer bocsánatot kért hogy nyomta a hasamat, és bizonygatta hogy higgyem el, hogy így sokkal jobb, mintha császár lett volna, meg vákuum. Hát igaza is lett!!
A régi dokim, sőt elég sok orvos biztos nem küzdött volna ennyit velem, hanem tolt volna a műtőbe..............
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése