A kórházból hazatérve minden a helyére került. Én felhagytam a napi 3-szori bőgéssel, Ádi elkezdett szépen enni, nagyon jóóóó végre itthon!!
(A kórházi bent tartozkódásom még megérne egy sztorit, de inkább nem részletezem....elég annyit hogy naponta kb. 3 órát tudtam aludni, de nem magam vagy a Kisfiam miatt és egyfolytában bőgtem....)
Úgy néz ki kezdünk beállni a 3 óránkénti etetésre,most a teraszon ejtőzünk kaja után. Ádi (egyenlőre) nagyon jól viselkedik, eszik -alszik, bár volt egy kis paránk vele, hogy nem kakált, de szerencsére ez is megoldódott. (azért fura volt hogy 3 napi nem kakálás után azt mondták hogy ez normális, ne aggódjunk)
Nekem már kutya bajom, még 3 kg van rajtam, mint amennyivel kezdtem.
Tejem van, de lusta ciciből kiszopizni, úgyhogy most fejem, így szépen megeszi a 60 gr-okat, éjszaka rakom csak cicre, de olyan jó fiú hogy 9-kor letesszük és csak hajnali 1 óra körül kér, utána meg fél 5-6 körül.
Egy héttel a születése után már annyi kg volt mint amennyivel született.
Tejem van, de lusta ciciből kiszopizni, úgyhogy most fejem, így szépen megeszi a 60 gr-okat, éjszaka rakom csak cicre, de olyan jó fiú hogy 9-kor letesszük és csak hajnali 1 óra körül kér, utána meg fél 5-6 körül.
Egy héttel a születése után már annyi kg volt mint amennyivel született.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése