Zajlik az élet....

Hát igen....Az elmúlt pár hét során az első náthától kezdve, a csókig, a főzelékevésig, volt itt minden. De kezdjük az elején:
Múlt hét előtt míg após téliesített a telken, addig mi Ádi babával elmentünk barátnőzni Dunaújvárosba Pannáékhoz: http://molnarpanna.blog.hu/
Itt a két pici úgy megörült egymásnak, hogy még egy csók is elcsattant:) Pannának nagyon megtetszett Ádi és viszont is, így alig lehetett őket levakarni egymásról:)) Nem is a tengernyi sok játék volt a lényeg, csak egymással voltak elfoglalva. Ádim folyamatosan berregett, Panna meg olyan hihetetlen módon jött-ment, kúszott-mászott, hogy csoda! Hozzá képest Ádi egy lustaság:)
Kaptunk finom ebédet is, én is, a fiam is, igaz hogy csak egy pár falatot kértünk a körte-alma kombinációból, hiszen délbe szopizni szokott jelszóval, de így is bevágott egy hatalmas adagot, és még szopizott is:)
Panna játékai közül kifigyeltem a FP tanuló kutyust, amivel már régóta szemezek,de így hogy kipróbálhattam, most már biztos hogy ezt (is) hozza a Jézuska karácsonyra.
Pár nap elteltével hétvégére Ádikám taknyos lett. Eddig minden nyavaja elkerült bennünket, most ez sajnos nem....és utálja az orrszívást:( Vagy inkább azt hogy lefogom?? És megvolt az első brutális éjszakánk is, amikor is óránként kelt. Majd a 2. még brutálisabb éjszakánk, amikor már fél óránként kelt....először azt hittem, a nátha az oka, hogy nem kap rendesen levegőt az orrán, aztán rájöttem hogy a foga a ludas. Ebben megerősített a doktornő is, ő is a fogára fogta ezt az egész takonykórt. A foga már kocogott amikor a fém spatulát odarakta:) Aztán mintha elvágták volna (szerencsére) megszűntek az éjszakai sírások. Lehet most egy picit pihen az a bal egyes fogacska és később folytatja az áttörést? Mert akkor jaj nekünk....
De így is örülhetünk, hogy Ádi eddigi életében csak ez a két éjszaka volt zűrös, mondtam is Janinak, hogy mi lett volna ha mondjuk hasfájós lett volna, és heteken, hónapokon keresztül ezt ment volna? De így is iszonyú rossz érzés volt, hogy sírt, és akármit csináltam vele, nem volt jó.
Közben lehet, hogy nem pont jó az időzítés, de bevezettük, hogy tízóraira valamilyen gyümölcsöt kap, uzsonnára meg főzeléket. Ugyanis már csak egy ciciből tudom etetni, sajnos a másikból már egyáltalán nem jön semmi:((( Eddig minden ízlett neki, az üveges főzelékektől elkezdve a házi gyártású paradicsomos krumpliig, úgy tűnik nem lesz válagatós. Na de a "neheze" még csak ezután jön, a brokkoli, meg a répa és társai:))
Egyébként hihetetlen módon közlekedik már, a szőnyegről folyamatosan lemászik, imádja a hideg járólapot nyalogatni, amit én nem értékelek annyira, főleg ne taknyosan kússzon-másszon a hideg kövön. (már bánom hogy nem parketta van itt is). Imád bemászni a fotelek, asztal alá, aztán amikor emelné a fejét, akkor gondban van:))
Ha melléülök, csimpaszkodik belém és feláll, ha az ő szobájában vagyunk, akkor a kiságya rácsait fogja kívülről és roppantul élvezi hogy ő milyen ügyes, hogy egyedül áll:)
Kapott egy FP formabedobó vödröt is, egyenlőre még nem a forma szerint dobálja be:), de imádja pakolászni, kiborítani:) És persze leborítani a várat, amit anya 128-adszorra is felépít neki:))
És egyre jobban megy a "ciróka-maróka" és a puszi adás!
Lola kutya továbbra is a főkedvenc, ha meglátja, hatalmas mosolyba és síkításba kezd, síkítani egyébként is nagyon szeret, valószínű operaénekes volt előző életében.
Egy szó mint száz, IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!