Mostanában elég zűrösek a délutáni alvások. Onnantól hogy beteszem a kiságyba, kb. egy óra tornázás következik, a lehetséges összes módon bejárja a kiságyat, és amióta már fel is tud állni, ez az új. De néha ahogy elveszti az egyensúlyát, akkorát koppan a kis feje...:)) De sírás egy szál se, mintha semmi se történt volna...:)) Újra feláll:))
1 megjegyzés:
Hehe... nálunk is ugyan ez van már egy ideje! :o) Ezért én igyekszem Pannát már félig alvó állapotban az ágyába csempészni, így van esély arra, hogy nem ül/áll fel egyből... :o))) Kitartás Drága!
Megjegyzés küldése