Ádika szombaton megkapta élete első húsvéti nyusziját. Én egy kicsit korainak tartom, de a nagypapája szentül meg volt győződve hogy ez kell...
Simizte, tetszett neki, ahogy simogatta, utána nyúlt a hajamhoz és azt is megsimogatta, mintha ezzel azt akarta volna mondani, hogy jé ez a fura állatka szőre olyan mint anya haja:))
Aztán kiengedtük a nyuszit a kertbe, hadd futkározzon egy kicsit, Ádi meg ment utána, persze nem tudtuk elkapni, de a hátam majd leszakadt a végére.
És egy jó hír a végére: a múltkori bejegyzésemben panaszkodtam hogy Ádika semmit nem akar csinálni, amire tanítgatom, hát úgy látszik elszóltam magam, mert tegnap egyik pillanatról a másikra hirtelen mindent csinált amire kértem, volt tapsi-tapsi, hol az okos fejed, isze-pisze, hurrá! (magasba emeli a kezét és örül), mutatja az állatos könyvben az állatokat név szerint, szóval mégiscsak elraktározott mindent és tudta, csak eddig nem volt kedve csinálni. De azóta is csak akkor csinálja, ha épp úgy tartja úri kedve:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése