Unokatesójával, a kis Áronnal:)
Szépen telnek a napjaink, Ádi nem beteg és amikor csak eszembe jut ez a gondolat, el is hessegetem:) Nem beteg és nem is lesz az!Egy ideje anyósomék már nem 2-re mennek érte hanem megvárják amíg felkel és uzsonnázik ás utána hozzák el 3, fél 4 körül.
Aztán én végzek a munkával és háromnegyed 5 felé megyek érte és jövünk haza. Imádom amikor a kocsiban élménybeszámolót tart, persze a fele kamu, olyanokat tud hantázni hogy csak lesek:) Pl. minden reggel elolvassuk hogy mi lesz az ebéd, megtárgyaljuk, mert mindig visszakérdez hogy azt szeretem? Aztán du. már teljesen mást mond hogy mi volt:)
Egyik nap is olyan cuki volt ahogy elmesélte hogy a lányok pónisat játszanak - először azt hiszem félrehallottam a "pónisat"szót:)) Hogy a lányok etetik, itatják, betakargatják a pónijukat. Kérdeztem hogy ő is szeretne egy pónit? Felháborodva közölte hogy "AZ LÁNYOKNAK VALÓ! ÉN FIÚÚÚÚÚÚÚÚ VAGYOK"
Vagy amikor kérdeztem tőle vmit és közölte, hogy "jobb ha nem tudod":)))
Mintha mostanában a hisztik száma csökkent volna, de nem akarom elkiabálni, meg elég jól kordában lehet tartani a táblagép elvonással is.
A wc-n már otthon is állva pisil, mint a nagyok, ebből is meg a nadrágjai hosszából is látom hogy nagyon nagyot nőtt, szerintem már megvan 100 cm. A régebbi babafotóit elnézve nagyon "megnyúlt", régen olyan kis pufi volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése