Így szeptembertől egy új korszak kezdődik az életünkben, én megyek vissza dolgozni, pici fiam meg bölcsibe.
Tudom hogy jó lesz, Ádi már nagyon igényli a gyerektársaságot (én nem mellesleg a felnőtt társaságot) és megtanul majd egy csomó új dolgot, mégis a szívem szakad meg ha belegondolok hogy majd kelünk korán és én otthagyom, máshoz megy majd bújni (mert még mindig nagyon bújós, pusziszkodós) más (kvázi most egy idegen néni) teszi majd le aludni.....és olyan aggodalmaim vannak hogy más csak kinevet, de nekem igenis nagyon fontos, hogy mi van akkor ha leeszi magát levessel (mert a levest még ügyetlenül eszi) és akkor majd egész nap a leveses pólóban lesz??! Ilyen és ehhez hasonlók.......le se írom........Kb most ott tartok hogy már attól sírok, ha csak rágondolok a bölcsire..........
Pedig ez a bejegyzés úgy indult hogy örülünk hogy bölcsis lett Ádi! Vagy nem????
Na addig még van időm szoktatni magam a gondolathoz hogy az én kicsikém már nem csak velem lesz egész nap............áááááááááááááááááááá:((
Itt mindkettőnknek milyen pufifánk feje van:)))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése