2012. január 23., hétfő

2012 év első bejegyzése

De rég írtam...most döbbentem le hogy október óta nem írtam....
Amióta mindenki "dógózóba" jár, úgy repülnek a napok/hetek, hogy csuda!
Ádika azóta már 16,3 kg-os 98 cm-es nagyfiú, aki imádja a bölcsit:)
Reggel a felkeléssel ugyan vannak problémák, pedig este legkésőbb 8-kor már alvás van, de reggel fél 7-kor amikor keltem, még aludni akar. Persze hétvégén már 6-kor csacsog köztünk:))
Sajnos vagy nem sajnos (magam sem tudom eldönteni) teljesen beszokott az ágyunkba. Én meg hagytam....én aki már akkor is ragaszkodott a saját szobához, amikor még meg se született.
Úgy kezdődött az egész (kisgyerekesek, figyeljetek, nehogy úgy járjatok mint mi) hogy hajnalban úgy fél 5-5 körül átjött. És én hagytam, mert úgyis akkor ment Jani dolgozni, és miért ne alapon...úgyis elfér.Aha.......Aztán a hajnali felkelésből az lett hogy már egyre korábban jött át, most úgy kb. éjfél körül jön. De mivel elég keskeny az ágyunk, nem férünk el 3-an kényelmesen, ezért Ádika vándorol. Hol a lábunknál alszik, hol mellettem, hol az apja mellett, hol középen. Én meg persze takargatom.
Egy ideig harcoltam vele, és minden felkelésnél visszavittem, aminek óriási hiszti lett a vége, valamint az hogy egyikünk se aludta ki magát napokig és olyanok voltunk mint egy felmosórongy. Főleg én....és így dolgozni se volt annyira poén....
Közben rájöttem hogy az éjszakai átjövés nagyjából abban az időszakban kezdődött amikor a bölcsi, és úgy voltam vele, hogy ha ő ennyire igényli azt hogy összebújjunk, mellettünk legyen akkor miért ne. Viszont amikor éjszaka nem alszunk, mert nem férünk el, akkor meg azon vagyok hogy mindenki a saját ágyában aludjon, és különben is mi lesz velünk ha még 10 évesen is velünk akar aludni? Szóval tépelődök.....De most egyenlőre azon az állásponton vagyok hogy hagyom, majd aztán később úgyis kap új ágyat, nagyobb lesz, meglátjuk.
Szóval bölcsi:
Eleinte minden hónapban egyszer beteg volt, ált. úgy kezdődött hogy elkezdett folyni az orra, köhögött váladékosan, volt hogy be is lázasodott mellé. Ezért már a legutóbbi 2 alkalommal kaptunk asztma pipát is. Ezekben a betegségekben az volt a "jó" hogy én is elkaptam, csak nekem min.2-3 hétig tartott a dolog:( Aztán volt hogy a mamáék is elkapták, Jani is, szóval míg Ádikán pár nap alatt átment a dolog, mi addig küzdöttünk a bacikkal rendesen. Utoljára karácsony előtt 20-a körül volt beteg azóta (kopp-kopp) nem! Reméljük ez így is marad mert bent a munkahelyemen a főnököm nem nézi túl jó szemmel azt hogy otthon maradok Ádival...
Sokan kérdezték hogy milyen változásokat veszek észre Ádin amióta bölcsibe jár.
Persze én, mint az anyukája elfogult vagyok:)) de hát ami tény az tény, hogy Ádi előtte is tudott már egy csomó mindent. Tudta már az orrát nagyon ügyesen fújni, vetkőzni, enni/inni egyedül (mondjuk bölcsi óta még ügyesebben eszik, előke már egyáltalán nem kell) aztán a szobatisztaság is megvolt, és beszélni is szépen beszélt. Sőt, otthon már hetek óta úgy pisil hogy bejelenti hogy pisilnie kell, de nekünk nem kell menni segíteni (mert ő már nagyfiú, így nem is hagyja hogy segítsek) , egyedül felül a wc-re (szűkítő nélkül), pisil, leszáll, felhúzza az alsóneműjét, nadrágját, lehúzza a wc-t és jön. Egyébként már a kakilást is egyedül csinálná, mert törli a fenekét, csak azt nem hagyom:) Mindent egyedül akar csinálni:) A bölcsiben pedig állva pisil mint a nagyok:)) Egyik nap mondom neki hogy babám, erre kikérte magának hogy ő már nagyfiú nem baba!
Viszont azt vettem észre hogy egyre válogatósabb, gondolom a többi gyerektől látja, így egyre többször meséli hogy ebédnél mit nem evett meg mert ő azt nem szereti. Pedig ő aztán tényleg válogatás nélkül megevett eddig mindent.
Mivel továbbra is a papa megy érte, amikor ebéd után felkel 14.30 körül, ők szokták mesélni hogy Ádika annyit eszik, mintha egész nap nem evett volna.
A másik amit vagy eltanult, vagy pedig azért csinálja mert alapból ebben a korszakban van, a nyavajgás/hiszti. Rengetegszer rá kell szólni, hogy kérje normálisan amit kér, ne nyafogva, néha már nagy türelem kell hozzá.....Aztán van hogy rossz kedve van és akkor mindenen nyavajog. Akinek van 2-3 év körüli gyereke, az tudja miről beszélek:)
Van hogy már csak a büntibe állítás módszer működik, de volt már olyan hogy annyira "elszaladt vele a ló" hogy megmostam az arcát hideg vízzel, mert egyszerűen nem akarta abbahagyni az ordítást. Mivel egyikünk se híve a verésnek, inkább megmosom az arcát minthogy megüssem, szerintem az agresszió csak agressziót szül és nem akarunk olyan példát mutatni hogy esetleg a bölcsiben ő is veréssel rendezze le a dolgokat. Így is nagyon résen kell lenni hogy mit mondunk előtte:), illetve már most megmutatkozik a falkavezér jellem benne:)
Imádja a csajokat a bölcsiben, egyik nap pl.azzal fogadott hogy a Zizi (aki egy tündéri kislány) "nem engedte hogy megfogjam a nyunyiját". Mondom tessék??? Jól hallok?? Korán kezdi a gyerek:)) Aztán kiderült hogy a Zizinek a nyunyija az a nyuszija, amit állandóan magával hord. Illetve a Zizi azt se engedi hogy Ádika puszit adjon neki:)
A másik nagy kedvenc mostanság az apja érintőképernyős telefonja. Komolyan, úgy kezeli, mint a nagyok, Janival csal lesünk:) Egyszer kellett csak megmutatni neki a játékokat, azóta állandóan a telefont nyomogatná. Hogy féken tarsuk a játékszenvedélyét, ki szoktuk kapcsolni a telefont és azt mondjuk neki hogy kimerült az elem. Egyik du. már kezdett türelmetlen lenni, hogy egész nap nincs elem a telefonban:)) és azt mondja az apjának "utoljára kérdem, van már elem a telefonban??" Hát szakadtunk a röhögéstől:))
Hát helyzetjelentésnek ennyit, a jövőben ígérem sűrűbben írok, holnap pedig megpróbálok képeket is feltölteni.