2011. június 10., péntek

Bölcsi

Ma megkaptuk végre az értesítést hogy Ádikát felvették abba a bölcsibe, amelyikbe szerettük volna hogy járjon!
Így szeptembertől egy új korszak kezdődik az életünkben, én megyek vissza dolgozni, pici fiam meg bölcsibe.
Tudom hogy jó lesz, Ádi már nagyon igényli a gyerektársaságot (én nem mellesleg a felnőtt társaságot) és megtanul majd egy csomó új dolgot, mégis a szívem szakad meg ha belegondolok hogy majd kelünk korán és én otthagyom, máshoz megy majd bújni (mert még mindig nagyon bújós, pusziszkodós) más (kvázi most egy idegen néni) teszi majd le aludni.....és olyan aggodalmaim vannak hogy más csak kinevet, de nekem igenis nagyon fontos, hogy mi van akkor ha leeszi magát levessel (mert a levest még ügyetlenül eszi) és akkor majd egész nap a leveses pólóban lesz??! Ilyen és ehhez hasonlók.......le se írom........Kb most ott tartok hogy már attól sírok, ha csak rágondolok a bölcsire..........
Pedig ez a bejegyzés úgy indult hogy örülünk hogy bölcsis lett Ádi! Vagy nem????
Na addig még van időm szoktatni magam a gondolathoz hogy az én kicsikém már nem csak velem lesz egész nap............áááááááááááááááááááá:((

Itt mindkettőnknek milyen pufifánk feje van:)))))))))

2011. június 2., csütörtök

Helyzetjelentés


Rég írtam...... Ennek több oka is volt, az egyik hogy csak most kaptam vissza a régi gépemet, fel kellett újra tölteni a fényképező programját, majd a képeket ami eddig csak gyűlt-gyűlt, illetve az is hogy Ádival mostanság nem egyszerű, plussz amióta jó idő van, sokat csavargunk, így este mire ágyba kerül már engem is húz az ágy.
Továbbra is sokat bandázunk a két másik kis barátjával és annak anyukáival, (továbbra is folyamatosan kekeckedik egymással a két jómadár: Zolcsi és Ádika), sokat vagyunk kint a kertben, vagy csak biciklizünk itt a környéken, vagy csavargunk erre-arra.
Ádi hihetetlen módon feszegeti a határait, én nem is gondoltam volna hogy (néha) ilyen nehéz a gyereknevelés! Sokszor bizony muszáj szigorúnak és következetesnek lenni, mert különben egy mp alatt átlát a szitán és hülyére vesz minket:)) Engem néha már nagyon fáraszt hogy állandóan rá kell szólni mert mindig vmi rosszaságot csinál, de nem lehet haragudni rá, mert ahogy ránézek a kis édes golyófejére, kész vagyok tőle:)
A múlt héten kezdtem komolyabban venni már a büntibe állítást (amit azt hiszem előbb kellett volna már bevezetni) mert már máshogy nem bírtam vele. De már egyből rájött, hogy ha beáll és elkezdi mondani hogy "megígérem hogy jó leszek/ szót fogadok", vagy "soha többet nem csinálok ilyet" "bocsánat anyucika" , szóval tudja jól hogy ilyenkor egyből kijöhet. De hát lehet neki ellenállni? Ilyen dumával?:))
Közben az éjszakák is zűrösek, mert pár hete levettük a rácsot a kiságyról, hisz ő már kétéves Nagyfiú!
Első pár napban még örültem is hogy az ebéd utáni alvásnál nem mászkál ki, éjjel meg úgyse jön ki a sötétbe! Aha......csak azt hittem.....konkrétan most már teljes menetfelszerelésben (kispárna,takaró, cumi) battyog át hozzánk éjjelente többször is.....sajnos van amikor nem viszem át egyből, mert már a nem tudom hanyadik felkelésnél túl álmos vagyok hozzá, és ez itt a baj! Pedig mindig mondom neki hogy csak reggel jöhet át, mert nem férünk el. De most már 2 napja elhatároztam hogy ez így nem jó és le kell erről szoknia, mert így senki se tudja magát rendesen kipihenni, és így reggelente volt hogy fél 10-ig(!) aludt, de a fél 9 a megszokott, viszont így a du-i alvása is sokat csúszik, este 9-kor meg még pörög, alig lehet lerakni. Ott is elkezdte már a rafkóját, az esti lefektetésnél:)) Először mesélek neki, egy mese mindig, ezt tartjuk (ált. Boribon, vagy Bogyó és Babóca most a sláger). Aztán én kimegyek. Akkor elkezdi, hogy anyuci adjon puszit. Bemegyek, puszi, betakarom. Kitakarózik. Akkor jön a következő felvonás, hogy anyuci takarjon be. Utána szomjas. Utána apuci menjen be hozzá. Utána anyuci. Utána ő ad puszitAztán csak elalszik, de ilyenkor ált. már fél 10 is van. (Már látom előre ha egyszer végre szobatiszta lesz, akkor még két felvonás lesz majd, hogy pisilni/kakilni kell)
Napközben próbálkozunk a pelenka mentességgel, ha kint vagyunk a kertben már nem szoktam pelust adni rá, és sűrűn rákérdezek hogy kell-e pisilnie. Ilyenkor mindig szokott pisilni, de magától még nem szól. Vagy csak akkor szól ha már belepisilt a nadrágjába:)) Pedig mindig mondja hogy "ebbe a szép nadrágba nem pisilek bele". De haladunk......
Egyébként igazi kisfiús dolgai vannak, imádja a matchboxokat, vagy ahogy ő mondja kisautókat, továbbra is a nr.1 a fűnyíró, teljesen extázisba esik, ha meglátja. Amikor Jani nyírja a füvet, ő végig a fűnyírón ül és nagyon-nagyon élvezi a dolgot:)) Külön félre kellett rakni pár Obis, Praktikeres újságot neki, hogy abban nézegethesse a fűnyírókat:)) Aztán másik nagy kedvenc még a kukásautó, a "zenélő autó" (=family frost), a rendőr-tűzoltó-mentő autó, a pocsolyába motorozás, a szerelés, tehát tényleg az ilyen fiús dolgok.
Közben olyan dumái vannak hogy csak lesünk, (ezeket sűrűbben fel kellene jegyeznem) de ami most az eszembe jut, azt leírom:
"az isten áldjon meg"
"azt a betyár"
"most ne beszélgessünk anya"
"el is megyek világgá" ezt Boribonnak külön köszönjük:)))
" ó, a fenébe" ezt meg a Dóra, a felfedezőből "Szvájpernek" köszönjük:)))
Továbbra is nagy kedvenc a Dóra, végig aktívan részt vesz a mesében, ha kérdez vmit a Dóra, ő válaszol, neki köszönhetően angolul számol: "ván, túúúúú, pi, po, pály":))))))))) (Pedig elvileg óvodásoknak való mese.)
Pár mostani kép a kis rosszcsontomról:

Kinti pancsi a jó időben (aminek aztán ált. az a vége hogy telehordja a vizet homokkal)



Éljen a rácsok nélküli élet:))



A három jómadár: Ádi, Zolcsi és Kristóf
Jellemző pillanat, Ádi épp Zolcsit üti.....


Indulunk a strandra: