2009. május 31., vasárnap

Ádi 7 hetes






























Elkészültek a képek!!!!
Szerintem nagyon jók lettek, ahhoz képest hogy Ádi szinte végig nyűgös volt (az elején még nem, aztán lehet a sok vakuvillanásból lett elege).
Hétfőn azt vettem észre hogy nagyon sokáig szopizik, ki-be veszi a mellemet, rúgkapál, valami nagyon nem tetszik neki. Erre elkezdtem mérni hogy mennyiket eszik és hát sajnos egyre kevesebbet......de nem azért mert nem volt éhes, hanem mert elkezdett fogyni a tejem!!
Nagyon megijedtem, pedig nem lenne tragédia ha pótlásként tápszert kapna, de valahogy nem vette be a gyomrom hogy egyik nap volt tejem, aztán meg nincs! Mindenesetre nem estem kétségbe, mert tudtam hogy a fagyasztóban van pár adag vésztarcsiba. Igen ám, de sajnos ezekhez is hozzá kellett nyúlni.........
Szerencsére csütörtökre visszajött a tejem, de azóta is nagy félelmem most ez a szoptatás, ami nem tesz jót ha stresszelek ezen. Vettem teát meg homeós bogyót, nem tudom hogy ez segített-e, vagy mi volt..........Még mindig egy nagy rejtély számomra ez a szoptatás.
Biztos ami tuti alapon szombaton sajnos vennem kellett egy doboz tápszert a család erőteljes hatására, mindenesetre így tényleg jobb hogy tudom hogy nem hal éhen a gyerek:)
A "jó" kis hidegfront hatására pénteken teljesen felborult a napunk, Ádi reggel 8-kor ébredt, de 9-kor még visszaaludt délig(!), aminek az lett az eredménye hogy este 8-ig már nem aludt és hát, igen, délutánra már nagyon nyűgös lett, nem mertünk bevállalni vele egy nagybevásárlást. Így én mentem el egyedül vásárolni, Apukája meg otthon maradt vele. Igen ám, de Ádi nem hagyta abba a sírást, Jani már fél óra után hívott hogy mikor megyek már haza, mert nem tud fél kézzel semmit csinálni, nem lehet lerakni mert sír, és csak állva ringatva jó neki, de úgy már fáj a dereka............Én meg csak ennyit kérdeztem:TÉNYLEG?????
Most legalább egy kis ízelítőt kapott abból hogy azért nem fenékig tejfel az élet itthon egyedül egy kisbabával:)

2009. május 25., hétfő

A 6. hét...már vártuk:)




Nagyon hamar eltelt ez a hat hét.....és ezen a héten csoda történt: hétfőről keddre virradóra Ádi baba ÁTALUDTA az éjszakát!! (Persze én már hajnali 2-től ébren vártam) Gondoltam, ez csak véletlen, de nem!! Azóta is minden reggel fél 5, 5 óra fele ébred!! Utána meg még visszaalszik szó nélkül 9-ig!!!
Voltunk doki néninél, ő is mondta hogy összetehetem a két kezem ha ez így marad, mert általában 3 hónapos kortól alusszák végig az éjszakát a babák. Minden rendben volt, már 58 cm és 5080 gr! Mondták is milyen jó húsban van:)) De hogy örüljek hogy az anyatejtől ilyen szépen hízik. Nagyokat vigyorgott rájuk, engem úgy nézett, mint egy csodát, majd megzabálták, annyira tetszett a doki néninek meg a védőnőnek.
Én is voltam orvosnál a 6 hetes kontrollon, nálam is minden oké, "zöld utat" kaptunk:))) Végre, végre!! Kia megint iszonyat aranyos volt, hogy milyen jól nézek ki, kérdezte viccesen hogy nem randizunk? Majd pont arra jött egy kollégája és még neki is mondta hogy úgy nézzen meg, hogy 6 hete szültem:) Jólesett nagyon. De biztos azért is mondta......
Péntek-szombat grilleztünk, egyik nap a szomszédban, másik nap nálunk, de neki meg se kottyant, a szomszédban is simán elaludt, bár én szívem szerint hazavittem volna, de végülis nem volt semmi, és így én se maradtam ki egy kis társasági életből.
Vasárnap jött hozzánk egy fotós, hogy csináljon Ádiról meg rólunk jó képeket, természetesen ahogy bejöttek, elkezdett nyafiskodni (Murphy törvénye), de azért nagyon kíváncsi vagyok milyenek lettek a képek.


2009. május 19., kedd

Ádi 5 hetes




Nem értem én ezt a heti-hízás dolgot, kb. ugyanannyit eszik és ugye múlt héten brutális mennyiséget, 530 gr-ot hízott most meg csak 250 gr-ot......Most 4640 gr.És centiben is nagyon sokat nőtt.
Néha,amikor ott szuszog a mellemen, csak nézem és potyognak a könnyeim a meghatottságtól....Annyira szeretem!!!!!!!!
Azt hittem ez az érzelgősség a terhességgel együtt elmúlik, de nem:))
És legszívesebben megállítanám az időt, mert olyan hamar felnőnek!
A héten is volt a védőnő, Ádi a "marketing arcát" mutatta, halál nyugiban nagyokat mosolygott, mondta is a védőnő hogy olyan jó ilyen nyugodt babát látni, mert annyi hasfájós-nyűgös gyereknél volt mostanában.
Persze ahogy elment és leraktam aludni, elkezdett hisztizni, de aztán kivettem és a szoptatósfotelben ülve felolvastam neki a Didergő királyt és közben megint majdnem bőgtem mert eszembe jutott hogy ez az én gyerekkori könyvem volt és ez vhogy annyira megható volt...:)))De bejött a mesélés, mert egyből elaludt! Azóta rendszeresítettük a napi mesélést, most Bendek Elek meséi vannak soron. Olyan aranyosan hallgatja, mintha értené!
Egyre jobban nyílik ki a figyelme a világ felé, hihetetlen ahogy napról-napra nő és néz és visszamosolyog, hát attól kééééész vagyok! És az "okosok" azt mondják hogy ez még nem tudatos - hát én ezt nem hiszem el!!!

A héten készült a két kedvenc képem is, az egyik amikor "puszit ad", a másik a baseball sapis:))


Igen, neki már igazi, nagyfiús baseball sapija van!:)))

1 hónaposak vagyunk!







Ádi már egy hónapos.
Hihetetlen hogy megy az idő.....egy hónapja szültem......azért az idő tényleg megszépíti az emlékeket, már úgy gondolok vissza az egészre, hogy jó volt:)
Kisfiam napról-napra változik, egyre többet fent van napközben, egyre jobban figyel, a piros konyhabútort minden reggel megcsodáljuk:) MOSOLYOG!!!!
És...........kezdik a rafkózást: kiságyban sírunk, kézben nem:))) Próbálkozik a Drágám:))
Néha végig suhan rajtam a SZAR ANYA VAGYOK érzés.
Hogy nem ringatom állandóan..... hogy néha hagyom hogy sírjon pár percet.......
Vajon másnál is van ez?
Panaszkodtam a kétségeimről, de más kisgyerekes anyukák is megnyugtattak: más gyerek is sír, nemcsak az enyém. És egy kis sírásba nem halt még bele gyerek, viszont ha 9-10 kilósan is ölben van egész nap, akkor le fog szakadni a hátam...
A héten hízási rekordot döntöttünk: 530 gr-ot hízott 8 nap alat!!! Így már 4390 gr.
Voltunk az 1.sz.gyermekklinikára, a dudor miatt, reggel fél 9-re mentünk (az egész napunk felborult), azt mondták hogy előre veszik a pici babákat, hát nem így történt! Olyan bolondok háza volt ott, a doki ránk se figyelt, lezavart fél perc alatt, hogy menjünk vissza 1 hónap múlva ha nem múlik el. Hát én nem szeretnék oda visszamenni!
Azt vettem észre hogy néha a kezembe nyüglődik, sehogy se jó neki, berakom a kiságyába és varászütésre elalszik. Sőt, ha eldöntöm hogy most "márpedig alvásidő van", nem veszem ki, csak csitítgatom és simizem a hátát, vagy ami még bevált hogy ütögetem a fenekét.
Pár percig sír, aztán bealszik Most már szerintem tudja hogy a kiságy=alvás. Okos gyerök:))
Már figyeli a zenés forgót,mozog a szeme ahogy követi, imádja a dallamát, mert még amikor a pocakomban volt, akkor is lejátszottam neki sokszor.
Kinőtte az 56-os ruhákat, pedig van amit még rá se adtam...












Ádi baba 3 hetes






Kialakult a napirendünk. Továbbra is nagyon jó gyerek (kopp-kopp).



Este pl.azt csináljuk, hogy az 5 órás kaja után már nem hagyjuk aludni, és a fürdetés után jól bekajál, utána Apa elaltatja így bírja hajnali 2-ig.
Azt az elvet vallom hogy nem hagyom (de csak nappal!) hogy 3 óránál többet aludjon, mert az az éjszaka rovására megy. És úgy látszik ez bejön!!



Szopi után ha tisztába rakom, akkor van amikor már nem sír.Meg magyarázok neki, meg ott van a KUTYUS:)



Nagyon jó fiú, voltunk a háziorvosomnál a táppénzes papíromért, szépen elnézelődött, utána meg bementünk a munkahelyemre leadni a papírt.Mindenki el volt ájulva tőle:))És mit mondtak a kollégák?? Hogy milyen kipihent és kiegyensúlyozott, kisimult vagyok!És hogy nem is látszik hogy szültem, honnan szedtem a gyereket?? Annyira jól esett!:))))
Ádi bal füle alatt felfedeztünk egy 5 forintos nagyságú dudort, csomót. Halálra rémültünk, de kiderült hogy a szülésnél húzodott meg, és ez egy izom, ami összeugrott, idővel elmúlik, de addig is mozgatni kell a fejét mindkét irányban. Kiderült, hogy ezt már a kórházban ráírták a zárójelentésre, mondjuk nem ártott volna ha szólnak..........

2 héttel a szülés után




Hihetetlen hogy megy az idő....már 2 hete........és végre a pelusba találtam azt a fránya , csúnya köldökcsonkot!!!!
Nagy szemekkel néz a világba, egyre jobban rázódunk össze.
És annyit változott már!
Elkezdtem megint szoptatni, nem fejek, mert "erőre kapott" és eszik rendesen mellből is, már nem lusta, inkább én vagyok lusta fejni....
Nagyon hamar és jóóóó hangosakat büfizik.
Egyszer két kaja közt adtunk neki egy kis bébivizet. Olyen pofit vágott, amikor rájött hogy az nem tej:)) Hihetelen édes!!!!!!!!!!!
Egyébként nagyon jó gyereknek mondható, meglepő módon alig hisztizik, akár 2 órát is nézelődik a szobában, nagy szemekkel. Kezd ilyen kis pocok-feje lenni, hízik szépen!
Mindennap kirakom a teraszra, a kutya ugatás nem nagyon zavarja, sőt porszívóztam is mellette, meg se nyikkant:)
Megvolt az első babakocsis sétánk is, tetszett neki.
Már a fürdetésnél nem is sír, kezdi élvezni a pancsit!
A gátsebemet se érzem, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar regenerálódik a szervezetem!
Azt hittem nehezebb téma lesz ez az anyaság, mert nekem ilyeneket meséltek más anyukák hogy du.4-kor tudott pizsiből átöltözni, meg egész napos bőgések voltak a gyerekkel együtt....nekem ilyenek nem voltak..........bár biztos sokat számít hogy Ádi ilyen jó gyerek és nem sír egész nap!

Már 1 hetes!




A kórházból hazatérve minden a helyére került. Én felhagytam a napi 3-szori bőgéssel, Ádi elkezdett szépen enni, nagyon jóóóó végre itthon!!
(A kórházi bent tartozkódásom még megérne egy sztorit, de inkább nem részletezem....elég annyit hogy naponta kb. 3 órát tudtam aludni, de nem magam vagy a Kisfiam miatt és egyfolytában bőgtem....)
Úgy néz ki kezdünk beállni a 3 óránkénti etetésre,most a teraszon ejtőzünk kaja után. Ádi (egyenlőre) nagyon jól viselkedik, eszik -alszik, bár volt egy kis paránk vele, hogy nem kakált, de szerencsére ez is megoldódott. (azért fura volt hogy 3 napi nem kakálás után azt mondták hogy ez normális, ne aggódjunk)
Nekem már kutya bajom, még 3 kg van rajtam, mint amennyivel kezdtem.
Tejem van, de lusta ciciből kiszopizni, úgyhogy most fejem, így szépen megeszi a 60 gr-okat, éjszaka rakom csak cicre, de olyan jó fiú hogy 9-kor letesszük és csak hajnali 1 óra körül kér, utána meg fél 5-6 körül.
Egy héttel a születése után már annyi kg volt mint amennyivel született.

2009. május 18., hétfő

Megszületett!!!







Folyt.köv:
Tehát hosszas szenvedés után (még + 1 óra szenvedés következett, mert a placenta nem akart leválni-újra hasbatenyerelés és majdnem elvérzés, majd varrás) egyszercsak megjelent az ajtóban a párom egy kis csomaggal....és odaadott egy olyan, de olyan gyönyörű, formás kisbabát!!!! Azt hittem ennyi kínlódás után majd kapok egy vöröses-lilás, gyűrött, sírós babát, de nem.....ez a baba csodaszép volt és nyugodt! Sosem felejtem el, hogy ahogy néztem és könnyeztem, az tűnt fel először hogy az egyik szempillája sokkal hosszabb mint a többi:)
Annyian mondták már hogy milyen megható lesz az a pillanat ahogy nézed őt életed párjával az oldaladon...és hogy a fájdalom egy szempillantás alatt elmúlik, mintha elvágták volna...és tényleg........
És szép lassan jöttek a párom szülei, az öccse, a barátnőim....igazából a fáradtságtól már nem is emlékszem hogy mi volt,hogy volt, mikor vitték el a picit, kik voltak ott, csak azon járt az agyam hogy milyen fura hogy ez a kisember ugyanaz, aki a hasamban növekedett 9 hónapig....és hogy ANYA lettem, SZÜLŐK vagyunk és van egy KISFIÚNK!!!

2009. május 16., szombat

Elérkezett a nagy nap....


A képen épp "vajúdok":) Persze az EDA jótékony hatása alatt... Na de kezdjük az elején.

Szóval április 8-án, a kiírt időpont hajnalán, 2-kor épp rosszat álmodtam.Nagyon rosszat....konkrétan azt hogy ömlik belőlem a vér, én állok és csak nézem.Erre felébredtem és éreztem hogy tényleg folyik vmi meleg belőlem. Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ez a magzatvíz. És bejött a legnagyobb félelmem, miszerint én nem szerettem volna úgy bemenni a kórházba, hogy magzatvíz elfolyással és nulla fájással, és ez folytatódott azzal hogy x óra szenvedés után császár....Ez végig futott az agyamon, de nem volt mit tenni, mert elmentem wc-re és a cucc csak folyt és folyt.....Közben felébredt Jani is, halálra rémült, mondani se kell, és én aki annyira rettegtem a szüléstől, hirtelen halálos nyugalom szállt meg. Sőt, még mondtam is neki hogy feküdjön vissza kicsit, mert ebből nagyon soká lesz baba és még megyek zuhanyozni, eszem pár falatot és írok a csajoknak a fórumra:) Persze hogy nem feküdt le, izgatottan jött-ment.....hajnali 3-kor riasztottuk a szomszédot, kb. háromnegyed 4-re értünk be a kórházba.

Megvizsgált az ügyeletes orvos, közölte hogy 4 cm-re ki vagyok tágulva.Király!! Gondoltam....azt hittem még nulla....

Átöltöztem, és elfoglaltuk a kék szülőszobát, felrakták a hasamra a ctg-t és vártunk.Közben elkezdett görcsölni a hasam és lassan reggel 7 óra lett, és megérkezett a dokim, illetve az a szülésznő, akit bár nem kértem külön fel, de titokban reménykedtem hogy ő lesz bent amikor szülök.

Sajnos kiderült, hogy az a 4 cm, az kb.1-2............de jó............kaptam beöntést, mert hogy az elősegíti a görcsöket.Mondták hogy legalább 10 percig tartsam bent, de nem ment csak 5-ig:))

Közben szép lassan telt az idő, Jani már minden ismerősnek elújságolta a nagy hírt hogy szülünk, a görcsök egyre erősödtek. Mondta a szülésznő hogy kapok edát-t de előtte várjunk meg egy-két erősebb fájást....Hát jöttek, de amikor én a falat kapartam volna, akkor mondták hogy ezek még nem is olyan "igazi" fájások.Köszi.....Közben a másik szobában egy nő annyira hangosan szenvedett hogy többször is kimentünk a folyósóra mert nem bírtam hallgatni, azt hittem nekem is ilyen durva lesz és kivoltam előre ettől idegileg....de a folyóson se volt jó....

Utólag visszgondolva azért büszke vagyok magamra és a Jani is mondta hogy ő is, hogy én, aki egy karcolástól máskor elbőgte magát, most egy hangos szavam se volt. A legerősebb fájásnál se kiabáltam úgy mint a szomszéd csaj, sőt, sehogy, halkan szenvedtem:) Közben bekötötték 10 óra körül az edát. Négyszer kaptam ezután még, szép lassan, de tágultam, mondták, max.2-re meglesz a baba! Háát..nem lett....mert nem illeszkedett be a feje.........és ekkor kezdődött, az amitől féltem, hogy ennyi szenvedés után császár......És már 3 óra volt...nem jött be a tipp hogy 2-re meglesz....Közben Kia nyugtatott hogy hiába van ma magánrendelése a város túlsó felén én ezzel ne törődjek, lemond mindenkit, csak velem foglalkozik.Annyira rendes!!!

Mondta hogy azért próbáljunk párat nyomni..És nyomtam, amikor a legerősebb volt a fájás (eda hatása már elmúlt) és én nyomtam de nem nagyon tudtam hogy kell.Mert akkor, ott, az ember nem tud úgy nyomni mintha kakilni kellene (nekem nem volt az a bizonyos "kakilni kell" érzés)

Szenvedtünk és lógott a levegőben a császár.....kivoltam.....Hozzáteszem, az én drága férjecském, aki végig azt mondta hogy nem lesz bent, ott volt végig mellettem, és esze ágában se volt kimenni:))

Tehát szétkapták az ágyat, doki mellém térdelt és ököllel, könyökkel nyomta ki belőlem a kis "beszorult fejűt":))Ez kb. 50 perc volt, mire kijött csak a feje annyira hogy a szülésznő meg tudja fogni.........Utána egy nyomásra, egy pillanat alatt kint volt a kis teste (persze, mert kihúzták) és 15.55-kor megszületett Kacziba Ádám János, 3600 gr-mal és 52 cm-rel!!!!!!!

A legviccesebb az volt (bár ezt utólag mesélte a párom) hogy a doki is annyira nyomta, hogy egy pillanatra leszédült az ágyról:)) Ja, és Jani is nyomta, ahogy fogta a fejemet:))

Örök életemben hálás leszek neki hogy mégis maradt mellettem, mert ezt egyedül nem tudtam volna végig csinálni, az biztos!!!

És az orvosnak , aki kb. 50-szer bocsánatot kért hogy nyomta a hasamat, és bizonygatta hogy higgyem el, hogy így sokkal jobb, mintha császár lett volna, meg vákuum. Hát igaza is lett!!

A régi dokim, sőt elég sok orvos biztos nem küzdött volna ennyit velem, hanem tolt volna a műtőbe..............

Folyt.köv.

2009. május 14., csütörtök

Utolsó pocakos kép




2009.április 6-án, hétfőn voltam a szokásos heti nst-n és uh-n, Dr. Kiával abban maradtunk, hogy majd csak pénteken megyek - ha addig nem történik semmi. Persze Ádi baba a legkisebb jelét se mutatta, hogy ki szeretne jönni a kiírt időpontban , nyugiban volt, a szokásos helyén: a kis feneke a jobb bordám alatt.
Nst alatt aludt, mint mindig, én meg néha nyomtam a gombot:))


Barátnőm akkor csinálta ezeket a fotókat rólam az irodában.

38.+39. hét




Na, ez azért már durva volt........


Bár mindenki vigasztalt hogy egyáltalán nincs nagy hasam:))


Szorgalmasan szedtem a vajúdást megkönnyítő és méhszájpuhító homeós bogyeszokat, bár mint utólag kiderült, rám nem hatott...
Hetente nst továbbra is, otthon pihi.

2009. május 13., szerda

Készül a babaszoba











A bordó hálószobánkból apósom egy csodaszép, világoskék babaszobát varázsolt.
Kezdett minden a helyére kerülni, már csak a BABA hiányzott belőle....

Lakásátalakítás....
















Ilyen volt - ilyen lett képek.

Elkezdtük csinálni a babaszobát. Ami azt jelentette hogy nekünk ki kellett a hálószobánkból költözni át a másik szobába, a konyhát pedig átalakítani hogy egy nappali sarok is legyen, mert ezt eddig csak konyhaként használtuk, de ahhoz meg túl nagy volt. Szóval heteken keresztül por, piszok, fúrás, faragás, áááááá....
De a végeredmény nagyon jó lett - szerintem:)

Hétről-hétre / képről-képre


37. hét


Kezdtem érzeni hogy terhes vagyok:)

Egyre nehezebben ment már a lehajolás, ágyban megfordulás.

De egyéb kellemetlen tünetem nem volt, nem vizesedtem, ugyanúgy csavarogtam mindenfelé, bár sokkal hamarabb elfáradtam.

Hetente nst.

Dr. Kia szerint 3300 gr-os lesz a Kisfiúnk, bár ezt a heti uh mindig megcáfolta, ekkor már 3100 gr-ra becsülte (de mindig kevesebbet mondott direkt:))

Hétről-hétre / képről-képre


Ez a kép a 35. héten készült, 2009. március 4-én, ekkor már itthon voltam, mert március elején fájó szívvel, de abbahagytam a munkát, elbúcsúztam egy időre a munkahelyemtől.

Panaszom továbbra se volt, de a hátam már sokszor fájt ahogy ültem (mintha beszorult volna a levegő), illetve Ádi nagyon behelyezkedett a jobb bordám alá, ott dugta ki a kis fenekét.

Ha tudtam volna akkor hogy még a szülésnél se mozdul el onnan, biztos többet rimánkodtam volna neki!:)

Hétről-hétre / képről-képre


34. hét - Munkába menet előtt készült ez a kép.

Még ugyanazokat a ruhákat hordom mint a terhességem előtt.

Mindössze egy bandázst és egy kismama nadrágot vettem, de sokáig nem is tudtam hordani mert nagy volt:))

Hétről-hétre / képről-képre




A 33. héten készültek ezek a képek.


Sajnos egyik reggel munkába menet egy barom sofőr elbambult és össztolt egy körforgalom előtt 3 álló autót, mi pont középen voltunk............Kis Corsámnak annyi lett..........gazdasági totálkár............Jani majdnem nekiment az embernek, nagyon aggódott értünk. A sofőrt csak az mentette meg hogy a mögöttünk lévő autóban ülő hölgy már ütlegelte:)


De szerencsére nem lett semmi baja sem a picinek, sem nekem, viszont így ismertem meg a világ legjobb és legrendesebb, leglelkiismeretesebb szülész-nőgyógyászát, Dr. Kiát.


A baleset után amikor bementem a kórházba megnézetni hogy nincs-e baj, pont ő volt ügyeletes.


Életem egyik legjobb döntése volt hogy akkor őt választottam és kértem fel hogy vállaljon.


Bár ilyenkor (30. hét után) általában nem szokták ezt engedni, a barátnőm hathatós közreműködésének köszönhetően elvállalt!!!

Hétről-hétre / képről-képre


Ez már a 32. hét. Ádi baba iszonyatos bulikat csapott odabent, a gyomrom folyamatosan égett, hajasbaba lesz, mondogatták.


Ekkor történt hogy orvost váltottam. A régit nem nevezném meg inkább, elég róla annyit hogy hiába volt nagy szaktekintély, emberileg nem érztem magamhoz közel, nem éreztem azt hogy ő lenne az az ember, akit ott szeretnék látni amikor világra hozom a Kisfiamat. Mellesleg egyszer rá vártam és a folyóson úgy elment mellettem hogy meg se ismert........Köszi..........

Hétről-hétre / képről-képre


Ez a kép már a 30. héten készült, itt már azért látszik hogy "valaki" lakik odabent

26. hét


Igazából a terhességem elején nem készült kép a pocimról, talán ez a 26. heti az első.....


Minden leletem rendben volt, nem voltam rosszul egyszer sem, nem hánytam, nem voltam kívános, nem ettem se kevesebbet se többet, egyszóval minden tökéletesen alakult:)

Ugyanúgy tettem a dolgomat, mind a munkahelyemen, mind otthon.

Talán az egyetlen rossz élményem az volt hogy az afp értékemet "kicsit magasnak" találták, pedig határértéken belül volt, ezért visszarendeltek egy plussz ultrahangra, de végülis jól sült el a dolog, mert így legalább több szem többet lát alapon alaposan átnézték minden egyes porcikáját Ádinak.

Első "sztárfotó"


Már elég hamar elmentünk 4D ultrahangra, nem bírtam magammal és a 12. héten bejelentkeztünk:)

Ekkor készült ez a kép, illetve egy negyedórás felvétel is. Nagyon megható volt...Talán ekkor tudasult a férjemben is hogy APA lesz....

2009. május 11., hétfő

Az a csodás 9 hónap....

Ezután (bár magam sem gondoltam volna) egy csodálatos és probléma mentes 9 hónap várt rám....
A legjobb barátnőm a Péterfy Kórház főigazgatójának titkárnője, így nem volt kérdés hogy hol fogok szülni. (Csak az hogy kinél de erről majd később.)
Az ő segítségével sok minden leegyszerűsödött, pl. nem kellett órákig sorba állni egy vérvételnél, és ehhez hasonlók.
Ádi baba szépen növekedett bennem, bár ez a 20. hétig nem látszódott rajtam, a munkahelyemen a 7. hónap környékén kezdték el megkérdezni hogy babát várok? Tudjuk már a nemét? Erre mindig azt válaszoltam, hogy már egy jó ideje igen:)
Párom számára nem is volt kérdés hogy kisfiú lesz-e vagy kislány, egyből dicsekedett mindenkinek, hogy fia lesz, hisz neki csak FIA lehet!

A kezdetek kezdete....

Hol is kezdjem?
2008. július közepén a szokásos csajos-nyaralásra indultunk Siófokra, ez egy szerdai nap volt. Tudtam hogy szombaton kellene majd megjönnie, de nem is igazán foglalkoztam vele, buliztunk, ittunk. Aztán amikor hazaértünk és még hétfőn se jött meg, a csajok erőteljes hatására vettem egy tesztet, ami negatív lett. Hát nem vagyok terhes, gondoltam, pedig akkor már régóta nem szedtem a gyógyszert (február óta).
3 hét móúlva elmentünk a párommal egy pár napra Balatonföldvárra, ahol "belémbeszélték" a gyereket:)) Mivel addigra már 3 hete hogy késett, a leendő keresztapa felesége addig-addig mondogatta, amíg vettem egy tesztet és szinte egy mp alatt ahogy hozzáért a vizeletem, megjelent a két csík.....Hirtelen azt se tudtam sírjak-e vagy nevessek, hát sírtam:)
Párom a fürdőszoba ajtó előtt ujjongott és egyből hívta a szüleit.
Hát így kezdődött..........